A kutya eredete
Az evolúció során a kutya és a kutyafélék (latinul canidae) családjának többi tagja egyaránt a füves pusztákon való zsákmányszerző életmódhoz alkalmazkodott. A kutya (Canis familiaris) legközelebbi rokonaival- a farkassal, a prérifarkassal és számos más sakálfajjal- a canis nemhez tartozik. Ebbe a nembe soroljuk még a rókát, a hiénákat, az afrikai vadkutyákat és nyest kutyákat, össtesen 21 faj. A fent felsorolt állatok evolúciós múltja közös, ezért rengeteg hasonlóság fedzhető fel a viselkedésükben.
Az első háziasitott kutya
Valószínütlen, hogy a házikutya szándékos szelektív teyésztéssel alakult volna ki a farkasból.Közelebb állhat a valósághoz az az elképzelés, mely szerint a kutya "önnmagát házasította", és a méretében, élletani jellemzőiben és viselkedésében bekövetkezett kezdeti válzozások természetes szelekció következményei. nagyjából 12 000 évvel ezelőtt az első állandó emberi települések magukhoz vonzották a farkasokat. Az új környezet kedvezett a kisméretű, társas életmódú állatok fennmaradásának. Nem kétséges, hogy az ember farkaskölyköket rabolt az almokból, és maga nevelte fel őket. A belőlük kialakult kutyák őrizték a táborhelyeket, segítettek a vadászatban, és táplálékul szolgáltak, amikor a vadállomány megcsappant.
A mai kutya
A környezet szelekciós nyomásának hatására a farkas kisebb lett, megbarátkozott az emberrel, sőt társává vált. Ez a változás azonban a ma élő számtalan kutyafajta kialakulása előtt, az ember sok-sok kutyageneráción át alkalmazott szelektív tanyésztés következtében jött létre. Az intenzív szelekció hatására az ugatás figyelmeztető jellzéssé alakult. A lelógó fül és a különböző farokállás is tudatos tenyésztés eredménye, melynek célja az volt, hogy az emberek megkülömböztethessék háziasított kutyáikat vadabb, kevésbé megbízható őseiktől. A homlok- és orrmelléküregek megnövekedésével a kutya arca ma több értelmet sugároz. Eleinte kis és törpe termetű kutyákat tenyésztettek, később a méret hangsúlyosabbá vált, így alakultak ki a mai óriás fajták.